Multiple Identities, Sustainable Development

source: e-flux

Szilárd Cseke’s installation titled Sustainable Identities will represent Hungary at the Art Biennale 2015. With the title All the World’s Futures, Okwui Enwezor, head curator of the 56th International Art Exhibition – la Biennale di Venezia, invited the participating countries to examine possible future prospects of the world. In this context, artist Szilárd Cseke and curator Kinga German deal with the fundamentals.

The conception makes intensive use of the concrete spatial facilities of the Hungarian pavilion. In connection with Cseke’s mobile objects, curator Kinga German envisions an associative space for the visitors.
.
.
.
.
.
.
.
source: youtube

Szilárd Cseke represents Hungary at this year’s Venice Art Biennale. On view in the Hungarian Pavilion are three artworks, Multiple Identities, Sustainable Development, and the sound installation More and more! (in collaboration with Ábris Gryllus). The centerpiece of the exhibition is the installation Multiple Identities that consists of foil tubes in which balls are moved by electric fans. The show is titled Sustainable Identities and is curated by Kinga German.

Szilárd Cseke was born in Pápa, Hungary. He lives and works in Budapest. Having finished his Master’s degree in painting, Cseke graduated from the University of Pécs in 1995. He began to create mobile objects in the mid-90s. His works demonstrate social and economic processes, with particular emphasis on the themes of migration and the search for identity. He has garnered an array of awards, including the Munkácsy Prize in 2014 and the Derkovits Scholarship in 1997.
.
.
.
.
.
.
.
source: nolhu

Cseke Szilárd képzőművész Fenntartható identitás című interaktív projektje képviseli Magyarországot az 56. Velencei Képzőművészeti Biennálén, amelyet 2015. május 9. és november 22. között rendeznek meg.
A korábbi évek gyakorlatát követve a kortárs képzőművészeti seregszemle magyar részvételére nyílt pályázatot hirdetett a biennále nemzeti biztosa, Balatoni Monika. A pályázatra a december 12-i határidőig tíz érvényes pályamunka érkezett.
Mint írták, a kilenctagú zsűri – Bukta Imre, Boros Géza, Gerber Pál, Keserü Katalin, Kopek Gábor, Lovas Ilona, Petrányi Zsolt, Sturcz János és Uhl Gabriella – a pályázatok értékelése és megvitatása után tett javaslatot a nemzeti biztosnak, aki ez alapján Cseke Szilárd képzőművészt és German Kinga kurátort kérte fel projektjük megvalósítására.

A Fenntartható identitás című projekt a magyar és a nemzetközi kortárs vizuális művészetben és más művészeti ágakban, a kultúratudományok mellett a hétköznapi életben is markánsan jelen lévő kérdésre, az identitás problematikájára reflektál. Erőssége az a letisztult formanyelv, amely a felvetett kérdést különböző aspektusokból, átgondolt szerkezetben fogalmazza meg. Cseke Szilárd munkája erőteljesen épít a rendelkezésre álló térre, annak adottságait, tagoltságát jól kihasználva.

A projekt a magyar pavilont az identitás metaforikus tereként értelmezi, amely az ember személyiségének megfelelően határokkal bír, de komplex viszonyban áll a külvilággal. Emellett lehetőséget kínál az érdeklődőknek az interaktív részvételre, hogy megosszák tapasztalataikat, véleményüket a felvetett kérdésekkel kapcsolatban – olvasható a közleményben.

Cseke Szilárd magyar pavilonba tervezett térinstallációja három tárgycsoportból épül fel: 1. Hosszú fóliacsövek szövevényéből, amelyekben ventilátorok fehér golyókat mozgatnak. Négy rétegben, embermagasság felett a falakra és enyhén elé helyezve, faltól falig terjedve. (Munkacím: Többszörös identitások) 2. Egy nagyméretű (160x400x400cm) folyamatosan felfújódó és leeresztő, áttetsző fóliapárnából (Alkotáscím: Fenntartható fejlődés/Sustainable development) 3. Hanginstalláció, amely a csövekben guruló golyók komponált hangját adja vissza a kiállító tér egyik kisebb, a többi alkotástól optikailag is lehatárolt térben.

Az áttetsző fóliacsövekben ide-oda mozgó fehér golyók a kollektív és individuális identitásformálásokra hívják fel a figyelmet. Az identitások ugyanis nem állandósult képződmények, hanem az adott társadalmi közeg és kulturális állapot által befolyásolt, folyamatosan konstruált és mozgásban lévő identitásképek.

Mint írják, Cseke Szilárd eddigi életműve, annak kérdésfelvetései, tematikái, technikai megoldásai és kiforrott vizuális nyelve megalapozottá és hitelessé teszik a benyújtott projektet.
.
.
.
.
.
.
.
source: plusinsightde

Das Augenmerk wird auf Multiple Identities gerichtet. Es sind unter der Decke es Beton – Innenraums angebrachte, schwach milchige Plastikrohre, in denen durch Ventilatoren bewegt, weiße Kugeln rollen. Eine nach der Anderen. Kommt die Eine an, wird an einer anderen Röhre eine Neue abgeschickt.

Solche Arbeiten atmen innere Geschlossenheit. Diese Geschlossenheit ist manchmal eine Verschlossenheit, wenn nicht sogar Verschlüsselung. Denn die Sprache der contemporativen Installationskunst ist fremd und schwer lesbar. Der Betrachterblick will gerne subjektiv bewerten, wird immer durch Umgebungseinflüsse wie Kultur, Trends, Stile, Überzeugungen, Erfahrungen und Politik geprägt. Dadurch wird die Interpretation unsicher, es wird subjektiv, gerne zu Verfehlungen verführend. Denn wer behauptet, das Kunstwerk entstünde im Auge des Betrachters und damit meint, dass jeder Hinz und Kunz, egal woher und wie gebildet, eine valide Aussage zu einem Kunstwerk treffen kann, ist falsch. Was Marcel DuChamp meinte ist, dass es sich im Auge des Betrachters entfaltet. Aber diese Entfaltung sollte nicht bedeuten, dass das reine Aufschlagen der Augen auch Erkenntnis und Einsicht mit sich bringt. Diese Qualitäten werden durch aktive Teilhabe, durch Wahrnehmen entwickelt. Das wiederum ist nicht nur durch den optischen Reiz im Auge machbar. Es geht jedoch, wenn man weiß, wer der Künstler ist, was er macht, was er wünscht auszudrücken und mit welchen hintergründigen Gestaltungsprinzipien der Blick in welcher Art auf was geleitet wird. Dann erst findet die Verarbeitung statt, ein Verbinden der kausalen Zusammenhänge, was letztendlich zur Kunst im Auge des Betrachters führt. Zu einem inneren Bewegtsein außerhalb der spontanen Gefühle.

Kunst will genauso verstanden werden wie mathematische Formeln, wie Physik, wie Naturwissenschaft. Nur in diesem Bereich leuchtet uns die persönliche Einschränkung und Unzulänglichkeit schneller ein. In der Kunst dauert es.

So geht es auch mit dieser Installation. Wie mit allen Werken, die auf der Biennale gezeigt werden im Übrigen. Sie sollen, ja müssen einen Entschlüsselungsvorgang wachrufen, der nicht impulsiv vollzogen wird.

Im Werk von Cseke Szilárd werden globale Einflüsse auf die Identität behandelt. Es werden Fragen nach Migration, nach persönlichen Meinungsbildern und Entscheidungsprozessen angestoßen. Diese Themen sind abstrakt und eine Formsprache zu entwickeln ist in der Tat ein künstlerischer Akt. Mit diesen Kenntnissen erschließt sich die Installation. Denn wir sehen einen scheinbar leichtfüßigen, luftigen Akt der Bewegung in einem vorgegebenen Weg. Einem Ankommen und dann einen ähnlichen Akt. Aber dieser ist nicht als Kettenreaktion zu verstehen, er findet nicht in unmittelbarer Nähe und in Verbindung zueinander statt. Dieser neue Akt ist in einer anderen Röhre, vielleicht näher, vielleicht entfernter. Es sind nicht offensichtlich aufeinander folgende Reaktionen. Auch wenn sie gleiche Züge aufweisen: Geschwindigkeit, Größe, Strecken und Ankunft.

Und jetzt wird die formale metaphorische Ebene begriffen. Wir erkennen die Dynamik, wir erkennen die Individuen und deren Bewegungen, verschiedene Richtungen zwar, immer ein Ankommen, immer das Lösen einer neuen Bewegung. Ein nicht endendes Schauspiel. Wo es endet wissen wir nicht.